Néhány kultúrkörben ez a hét az év vége. Az amerikaiak is most ünneplik a Hálaadást és a Katolikus Egyház is ezt a hetet tekinti az egyházi év végének. Nálunk is véget értek a kinti munkák, leesett ugyanis az első hó. Innentől kezdve már csak kézműveskedés, karácsonyi ajándék készítés, tűzvigyázás, teázás, zenélés, kártyázás és sok-sok beszélgetés tölti ki a mindennapjainkat. És persze elkezdem a szokásos éves évértékelésemet is, és – ami a legfontosabb mindezek fényében – a következő évem megtervezését és a célok kitűzését.
Nem valószínű, hogy folytatom ezt a blogot lévén, hogy a minimalizmusnak és az egyszerűségnek egy olyan szintjére kívánok lépni, ami emészthetetlen lenne a publikumnak, ráadásul most azt érzem, hogy a blog megtöri az itt és most-ot mind nekem, mind az olvasóknak. Aki nincs itt, nem létezik, ezért nem is lehet fontos. Búcsúzom tehát azzal, hogy a titok BENNED van. Mindenkiben ott van minden információ és készség ahhoz, hogy boldog legyen és elérje, a belső békét. Nem kell sem könyv, sem jótanács még csak pszichológus sem. Csak csendben figyelj és ne hagyd, hogy a külső zaj elnyomja a hangot a fejedben!
