Minimalista igények terjeszkedése

Pontosan hat évvel ezelőtt húztuk fel az első kört a házunk első helységeként. Aki most idejön, megcsodálja nagyságát, szépségét, kényelmességét, olcsóságát, fenntarthatóságát és akinek nincs még semmilyen, azok közül sokan ilyet szeretnének. Mármint szeretnének beköltözni egy ilyenbe… Azt hiszem, hogy félrevezető voltam ebben a Youtube videoban, vagy nem hangsúlyoztam eléggé a “lépésről lépésre” fontosságát. A ház valóban nagyon olcsón épült fel és benne laktunk azóta, hogy az utolsó előtti lyukat is betömtük a falon ( az utolsót később tömtük be ), de az első időben nem volt sem padlónk, sem semmiféle napelemünk, diszperzites vödörrel hordtuk fel a vizet a patakból 8 méter magasságba és a fűtéshez is egyetlen kicsi vaskályhát használtunk. Lakható volt és véleményem szerint meredeken jobb volt, mint egy jurta, de azért messze voltunk még attól, hogy valaki irigykedjen ránk.

Úgy indultunk ennek az egésznek neki, hogy ha a létfontosságú dolgokat adja meg a ház, akkor már elégedettek vagyunk. Ez pedig az volt, hogy a vizet és a hideget távol tartsa tőlünk és attól a pár holminktól, ami megmaradt. Nem álmodoztam napelemrendszerről, folyóvízről ( pláne nem napkollektoros zuhanyzóról ), beépített szekrényekről, tömegkályháról… semmiről. Szóval egyszerűen örültem, hogy van egy hely, ahol meghúzódhatok és sem testileg sem lelkileg nem zaklat senki többé. Aztán hát milyen az ember? Egyre-másra javít valamit a kényelme érdekében. ( Ez az, ami egyszer a vesztét okozza… szvsz. ) Mi is így tettünk és a hat év alatt így sikerült egy viszonylag vonzó lakot létrehoznunk a hetünk keze munkájaként. Mindig csak egy picit léptünk előrébb és sohasem volt a fejünkben egy grandiózus terv arról, amit mostanra elértünk.

Most azonban megálljt parancsolunk a további könnyítéseknek, szépítéseknek, mert szerintünk nem erről kell szóljon az élet. Tudatosan és erőfeszítéssel kellett meghozzuk ezt a döntést, mert ami már jól megy, azt mindig szívesebben csinálja az ember, mint azt, amiben kezdő. Ráadásul mindig jön újabb infó, újabb ötlet, hogy mit lehet még javítani, ám ha így teszünk és követjük ezt a késztetést, végül semmivel sem leszünk tudatosabbak a hegy tetején üvegpalotát építő felebarátainknál vagy azoknál, akik két évente kicserélik az összes csempét és szalagparkettát a lakásukban.

Ehhez meg kellett húzzunk egy vonalat, hogy eddig és nem tovább, hiszen könnyen átcsúszok én is abba, hogy “óh, még csak ezt, mert…”, ám ennek így sohasem lesz vége. Ennek tudatosan kell véget vetni azért, hogy az életenegiáinkat valami másra, valami fontosabbra tudjuk használni.

Épp most olvasom fel a fiaimnak is a Robinson Crusoe-t az egyik régi kedvenc könyvemet. Ahogy a gyakorlati tapasztalatok átvették a fejemben a helyüket a gyerekkori elképzeléseknek, úgy tudok mind több és több fura dolgot felfedezni a könyvben. Az egyik ilyen, hogy vajon miért ragaszkodott annyira a kenyér előállításához ( kérdem ezt én, aki gyakorlatialag önszántából nem eszik kenyeret ). Persze lehet úgy magyarázni, hogy úgyse volt mit csináljon és akkor igazat is adok. Ha nincs másik ember körülötted, akiről bármilyen formában is gondoskodnod kellene, akkor kézenfekvő, hogy magadat szolgálod egyre luxusabb és luxusabb kivitelben. Hál’ Istennek, ez itt nem játszik Románia közepén, mert mindig van kinek segíteni valamiben. Ebből a nézőpontból már nem olyan egyértelmű, hogy miért a magam luxusát hajszolom…

Mint ahogy a hegyi túrák esetén is igaz, a leggyengébb ( leglassabb egyén ) határozza meg a csapat sebességét, úgy amíg vannak, akik szükséget szendvednek körülöttem olyanban, amiben én nem, addig kötelességem a “csapatot” erősíteni azzal, hogy támogatom a gyengét ( mert lehet, hogy egy ponton az ő egészségi állapota vagy jóléte kihatással lesz mindenkiére lsd járvány ) . Itt véletlen sem pénzadományokról beszélek! Nem! Itt például információátadásról beszélek vagy olyan termékről, ami egészségesebb mentális és fizikális élethez segíti őket. Ezek a dolgok SOKKAL fontosabbak, mint hogy szebb ajtóm is lehetne a mai tudással és tapasztalattal a fejemben… Az ajtóm most már olyan, amilyen. Nyílik, csukódik és elzárja a helységeket egymástól. Az új ajtó építése helyett talán egy kerti budit kellene építsünk és felhívjuk vele az emberek figyelmét, hogy milyen értékes anyag távozik el a lefolyón keresztül… ¹ Vagy csak egyszerűen töltődjünk, hogy mindig türelemmel és szeretettel forduljunk egymáshoz és embertársainkhoz. Ezek talán fontosabbak.