vagy csak egyszerűen: élek
Néhány kultúrkörben ez a hét az év vége. Az amerikaiak is most ünneplik a Hálaadást és a Katolikus Egyház is ezt a hetet tekinti az egyházi év végének. Nálunk is véget értek a kinti munkák, leesett ugyanis az első hó. Innentől kezdve már csak kézműveskedés, karácsonyi ajándék készítés, tűzvigyázás, teázás, zenélés, kártyázás és sok-sok beszélgetés…
Ma már minden természetes velünkszületett ösztönünket felhasználják ellenünk azért, hogy valaki gazdagabb és hatalmasabb legyen… És ezt még mi is támogatjuk azzal, hogy felnézünk azokra, akiknek van pénze, van hatalma és látszólag azt tesznek, amit csak akarnak. Ha nem istenítenénk ezeket az embereket, lehet, hogy nem lenne olyan édes a szőlő nekik sem… és esetleg…
Fiatalabb koromban mindig vártam azt, hogy valaki majd felfedi előttem az élet titkát és nem lesz többé kételyem afelől, hogy miért élünk és milyen irányelvek szerint kell a döntéseimet meghozni. Kerestem hát a bölcs gurut, aki TUDJA ( a frankót ). Olvastam sokat, videókat néztem és a való életben is nyitottan álltam mindenkihez, aki bölcsebbnek…
Pontosan hat évvel ezelőtt húztuk fel az első kört a házunk első helységeként. Aki most idejön, megcsodálja nagyságát, szépségét, kényelmességét, olcsóságát, fenntarthatóságát és akinek nincs még semmilyen, azok közül sokan ilyet szeretnének. Mármint szeretnének beköltözni egy ilyenbe… Azt hiszem, hogy félrevezető voltam ebben a Youtube videoban, vagy nem hangsúlyoztam eléggé a “lépésről lépésre” fontosságát. A…