vagy csak egyszerűen: élek
Előzmény: évekkel ez előtt az a típusú ember voltam, aki nem dobott ki még egy vonatjegyet se, mert ahhoz is fűzte valami emlék. Volt egy dossziém a vonatjegyeimnek, a színházjegyeimnek, egyéb belépőimnek. Volt egy fiókom a csokipapíroknak, amikhez valami szépet társítottam, volt egy fiókom a kilapított virágoknak, amiket amikor kaptam, könyvbe tettem, hogy örökké megmaradjon…
Július 8-án elhatározta a család, hogy csak azt esszük, ami nekünk van vagy ami körülöttünk terem plusz rizs, zsiradék és zabpehely. Egy-két kihágást leszámítva ezt még mindig tudjuk tartani úgy, hogy nem is vágyunk másra. Azt gondoltam, két hónap alatt ezt meg lehet unni, de nem. Sőt, máris borúsan gondolok azokra az időkre, amikor majd…
Történt már Veled olyan, hogy valami kilátástalannak, megoldhatatlannak tűnt és egyszer csak csoda történt? Olyan megoldás született, ami 1001 véletlen összjátéka folytán is nehezen lett volna megjósolható… Biztos, hogy mindenkivel történnek ilyenek, mert egyszer, még az internetes fórumok idejében az egyik ilyen tudatos anyukák platformján valahogy magától alakult egy ilyen topic és mindenkinek volt története….