Egyik nap a ribizlibokrok és borágók között üldögélve beszélgettünk a férjemmel. Ahogy szórakozottan ide-oda tekintgettem, észrevettem egy méhecskét, ahogy lógott ki egy virágból, de aztán tovább is siklott a tekintetem. Később megint odatévedt, és megláttam, hogy a méh valószínűleg halott. Furcsa volt, ahogy a sárga sziromlevelek közül lóg ki döglötten és mégse esik le. Ekkor már felhívtam a férjem figyelmét is a jeleségre. A sárga virágból kilógó halott méhre… Tettem egy epés megjegyzést, hogy így jár, aki folyton dolgozik: belehal a munkába.
Valami nem hagyott nyugodni a jelenséggel kapcsolatban és hamarosan arra is rájöttem, hogy mi. A sárga virág. A borágó ugyanis lila. Lehet, hogy a közepe sárga, hogy odavonzza a beporzó rovarokat? Lehet. Tovább beszélgettünk. De aztán felmerült, hogy hogy lehet az, hogy semelyik másik borágón nincsen sárga virág, csak ezen. Érdekes. Talán a többi már annyira elhervadt. Aztán a férjem bement és visszatért a figyelmem a sárga szirmú borágóra. És megláttam. Megláttam, hogy a sárga szirom valójában egy sárga pók és a méhecske annak esett áldozatul.
Kis kutakodás után meg is találtam, hogy ez a viráglakó karolópók, ami békésen üldögél egy virág belsejében sziromnak álcázva magát órákig, míg jön egy beporzó, többnyire méh, és egyszer csak ráront, a mellső lábaival lecsap rá, megfogja és megeszi. A virág alatt még találtam két másik döglött méhet. Le voltam taglózva, ugyanakkor kezdtem megérteni valamit, ami hetek sőt talán hónapok óta foglalkoztat.
Nem tudtam ugyanis helyretenni magamban az energiavámpír, hazug, rossz indulatú, alakoskodó emberek létének értelmét. Miért léteznek? Mi a célja az univerzumnak azzal, hogy hagyja őket rontani a légkört, szennyezni a szépet, megbetegíteni a közösséget? A sárga pók választ adott. Azzal, hogy a sárga póknak helye van a Földön, helye van a természetben és a világegyetemben, azzal megértettem, hogy ezeknek a sárga pók típusú embereknek is helye van a társadalomban. Ezek szelektálnak és ezek adják a fejlődés motorját. Ha minden jó és szép lenne, akkor semmi nem bírna rá arra, hogy tanulni akarjak, ezáltal erősebb és ellenállóbb legyek.
Nincs jó és nincs rossz. Fejlődés van, nekem pedig meg kell tanulnom szemfüles méhnek lenni ahhoz, hogy ne szálljak rá a sárga borágóra. Ez az én leckém erre az évre.