Valamikor öt évvel ez előtt találkoztam először a Wim Hof módszerrel. A holland fickó, az akkor még szinte tört angolságával próbálta elmagyarázni, hogyan is sikerült neki huszonvalahány Guiness rekordot felállítani. Elmondása szerint sem a rövidgatyában megmászott Mount Everestre, sem a havas Finnországban mezítláb lefutott félmaratonra nem edzett. Ezen kívül van még rekordja több órás jégben üldögélésből és jég alatt úszásból. Nem állítom, hogy ez volt az, ami megragadta a figyelmemet, inkább az, hogy a módszerét, ami három – bárki által elsajátítható – pillérből épül fel, arra ajánlja, hogy életkedvet és motivációt csináljon a mindennapokban.
Mivel ingyenes és egyszerű, naná, hogy ki kellett próbálnom. Hál’ Istennek, akkoriban még nem léteztek a ma terjedőben lévő Wim Hof Method instruktorok, akik nagyrészt haszonszerzés reményében riogatják az érdeklődőket a dolog veszélyeivel kapcsolatban. Nem állítom azonban, hogy nekem nem voltak fenntartásaim. Nem is a hideg fürdőt tekintve (mert annak elég nagy irodalma és referenciája van), hanem a légzéstechnikával kapcsolatban. Mert hát hideg vízbe most is mennek emberek és minden meggyőződésem, hogy amióta ember él a földön azóta gyakorolja ezt, azt viszont, hogy egy adott időperiódusban túllélegezzen és erőltesse a többlet oxigénbevitelt, azt nem gondolom, hogy az emberiség sajátja volt valaha is. Persze lehet, hogy tévedek. A lényeg az, hogy a légzéssel kapcsolatban – ami 30 nagylevegőt jelent gyors egymásutánban 3x ismételve – nem voltam kritikától mentes. Először nem is mertem, csak 20-at, annak a hatása is ‘kirobbanó’ volt, ha lehet így fogalmaznom.
Wim Hof légzés
A baj talán az volt, hogy túlolvasott vagyok és sok olvasmányom ellentmondott annak, hogy ez hosszú távon is olyan jót tesz, mint rövid távon. Mert ott van például a Butejko módszer, ami pont az ellenkezőjére próbál tanítani, nevezetesen, hogy szokj le a hiperventillálásról (túl magas oxigénbevitel) mert ez okozza például az allergiát és egy csomó betegséget. Butejko több fronton meggyőzött a tapasztalataim által, ezért annak több hitelt adtam. Hallgattam rengeteg podcastot a témában. Kedvencem Andrew Huberman is foglalkozott vele több soron és még légzésspecialistával is beszélgetett a témáról. Érdekes, hogy a legtöbb szakember azt mondja, hogy a módszer jót tesz, de hogy miért és hogyan hat, arról nemigen szól a fáma. Persze vannak magyarázatok, elméletek és azt nem is vitatom, hogy rövidtávon jó hatása van, én inkább azt kerestem, hogy milyen hatása van hosszútávon…
A jógik azt tartják, hogy az életed hossza a légzéseid számától függ. Minél lassabban, minél kevesebbet lélegzel, annál tovább élsz. Érdekes például, hogy azt figyeltem meg, az evés növeli a légzésszámot. Itt jön be a képbe, hogy aki folyton eszik, miért dől ki gyorsan. Igaz a sport is növeli a légzésszámot, de ezt tekintsük “jó stressznek”. Persze lehet, a Wim Hof légzés is egy jó stressz, de amíg a fickó arca 60 évesen úgy néz ki, mint egy 80 évesé, addig engem nem győzött meg, hogy ez a hosszú élet záloga.
Egy szó, mint száz, a légzéstechnikát csak akkor alkalmazom, ha érzem, hogy valami betegség ólálkodik bennem. Úgy ítélem meg – bár nincs kontrol csoportom – hogy ilyenkor nagyon előnyös ez a technika, mert a legtöbb esetben nem fejlődnek ki a nyavalya további tünetei. Volt, hogy betört a Covid a munkahelyemre is és szerencsétlenségemre akkor voltam ott a negyedéves látogatásomon. Amikor megtudtam, hogy van már, aki Covid miatt hiányzik, elkezdtem reggelente vadul szuszogni, és vagy ezért vagy másért, de nem lettem beteg.
Én úgy képzelem el ennek a működését, mint egy mesterségesen stresszt, ami felpörgeti az immunrendszert. ( Mint ahogy bebizonyították, hogy az időszakos stressz – szemben a krónikussal – igenis jó hatással van az immunrendszerre. ) Viszont az elképzelésem szerint, ha ezt rendszeresen csinálom, az már nem biztos, hogy olyan jó… Persze mindenki olvasson utána maga, tapasztalja ki és esetleg ossza meg velem a tapasztalatait, én itt tartok magával a légzés résszel kapcsolatban.
Hidegfürdő
A hidegfürdő rész azonban sokkal jobban izgatta a fantáziámat. Már többször nekifutottam, hogy az igazán hideg vízbe is belemerészkedjek, de mindig túlféltettem magam vagy közbejött valami, mígnem tavaly augusztusban elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, minden reggel megmártózom a medencében 2 percre egészen addig, amíg az első hártya jeget be kell törjem. Nos, el kell mondjam, hogy a hidegnél jobban nem utálok semmit. Ha el kell képzelnem a poklot, akkor én nem fortyogó kondérok melegét képzelem el, hanem hideget és sötétet. Télen a szobában is három réteg ruhát hordok és nem nagyon lehet rávenni a kinti sportokra sem. Szóval adott volt ez a hozzáállásom, amit nem volt könnyű kezelni a cél érdekében.
Azért sikeresen vettem az akadályt és augusztus 2-től minden áldott reggel vettem egy 2 perces fürdőt a szabadtéri medencében egészen a görögországi utunkig. Ha nem otthon voltam, akkor beértem a hideg zuhannyal, de a szabály az volt, hogy egyetlen reggelt sem szabad kihagyni. Novemberben jött el az első jéghártya a medencében, de azt még fel lehetett törni kézzel. Ez volt az eredeti cél, de akkor már nem tudtam leállni. Addiktív ugyanis. Sokszor azon vettem észre magam napközben, hogy a hideg vizes élményről álmodozom és várom a másnap reggelt. Igaz lehet, hogy 10 fok alatt hat igazán az idegrendszerre. Sokk, melegségérzet, eufória. Azután több órás elégedettségérzés. Talán ilyen lehet a kábítószer is.
Nem bírom jobban a hideget, mint előtte, és nem volt könnyű a fürdőzések után újra felmelegedni, tehát ezek a reményeim dugába dőltek ( ezekre más módszert próbálok találni ), de az a mindent elsöprő élmény, amit reggelente átéltem és ami kitartott egész délelőtt, az rávett, hogy újra és újra megismételjem, míg végül már odakint -10 fok volt és a több centis jeget baltával kellett betörni… És még akkor se álltam le. Ha nem jön Görögország, végig csináljuk egész télen (az igazsághoz hozzátartozik, hogy több év győzködés után ezúttal már nem egyedül csináltam, hanem a férjem is kötélnek állt).
Mikor hazajöttünk, jött ugye a 10 napos böjt, aztán a munkahely miatti pszichoszomatikus nyavalyák, így csak most kezdtem újra megint. Sajnálatomra a víz egyre melegebb, de hát minden évszaknak megvan a maga szépsége és a maga kihívása. Addig is egész nyáron megmártózom, hogy fokozatosan menjünk bele az őszbe és végül a jégtörésbe… és jövőre feltett szándékom, hogy egy napra se álljak le.
